Ahogy ígértem, muszáj mesélnem a pajtásokról, mert szerintem simán egy abszurd filmbe illik a csapatunk! :)

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy mind az öt fiú barna bőrű, sötét hajú és fekete szemű. Valóban eltartott egy darabig, míg sikerült magabiztosan megkülönböztetnem őket... Viszont ha végigmegyek velük a folyósón mindig nevethetnékem támad, látva, ahogy a sok lengyel lány méregeti őket! Elképesztő, hogy mennyire bomlanak utánuk, pedig szerintem a legmagasabb közülük épp akkora, mint én... :)

Na, lássuk őket sorban, kezdjük a törökökkel!

Altug (a G-t nem ejtjük) Isztambulból jött. Nagydarab, hosszú hajú, fontoskodó, kicsit hangos, picit erőszakos, mindenről van véleménye, és azt ki is mondja azonnal, de segítőkész, ő a (az egyik) motorja a társaságnak, és bármit megtesz a másikért. Értem kijött a vonatállomásra; amíg nem működött a telefonom, odaadta a sajátját, és biztos vagyok benne, hogy ha az éjszaka közepén bármi történne velem, őt fel lehetne hívni, mert felvenné, és tűzön-vízen át segítene.

Ozan hihetelenül lekes, folyamatosan mosolyog, és élmény hallgatni az akcentusát. Ő az, aki ha nem tud valamit elmondani azonnal pontosan, vár egy másodpercet, végiggondolja, és hibátlan szókinccsel fejezi ki magát. Mindemellett egyszerre playboy és gentleman. Elképesztő, hogy mit művel a lengyel kiscsajokkal, mindenki bukik rá, pedig nem egy szép fiú, de rettentő kedves és vicces. Ugyanazzal a mosollyal az arcán küldi el Amerikát a fenébe, és tesz akkora bókot egy lánynak, hogy az a bugyiájig belepirul. És éppen a lekesedése miatt, nekem ő az egyik legjobb partnerem a tanórák átbeszélésében, órarend tervezésben, ilyesmi. Sokszor hallom tőle, hogy igazam van, elég egyre jár az agyunk.

Evren ugyanarról az egyetemről jött, mint Ozan, de a személyisége gyakorlatilag épp az ellenkezője. (Tegnap kihagytam egy órát, mert azt hittem, hogy lengyelül lesz, ők ketten viszont elmentek rá. Óra végén megkérdeztem milyen volt, érdemes-e jönnöm a jövő héten. Ozan szerint szuper, nagyon érdekes, és muszáj jönnöm; Evren szerint unalmas.) Szóval Evren igen lusta, most azon dolgozik, hogyan oldhatná meg, hogy csak két napon legyen tanórája, és 5 napja legyen szabad, szerintem ismeritek ezt a típust. Nem mellesleg öt nővére mellett ő a legkisebb fiú otthon, de családfő-szerű, mivel az édesapja meghalt. És valószínűleg szuper nagybácsi, érdekes módon csak unokaöccsei vannak (és talán egy -húga); nagyon sokat nézi a fényképeiket és videóikat. A családján kívül a barátnőjét is otthon hagyta, de úgy látom, hogy az valami nagyon problémás kapcsolat lehet. Vele is jól el tudok lenni, az ő angolja hasonlít legjobban az enyémre.

David az egyik spanyol fiú. A portugál határ mellől jött, szerintem ő lehet közülünk az egyik legfiatalabb. Angol tudásának hiányát mosolygással pótolja, és úgy látom, hogy Ozan mellett ő is nagyon szeretne becsajozni. Már most honvágya van, és mivel két szemeszterre marad, már számol visszafelé húsvétig, amikor a teljes nagycsaládja meg fogja látogatni. Nagyon sokszor úgy veszem észre, hogy nem érti a kiejtésemet, így vele elég alapszinten maradt eddig a kommunikációnk, és az is mutogatással párosul. Amúgy csupaszív fiú, és ő is a lelkesebbek csapatát erősíti.

Juan a másik spanyol, az egyik legnagyobb figura. Szerintem nincs 160 cm, és maximum 200 szavas szókincse van, de fülig érő szájjal felváltva karattyol félig spanyolul, félig mutogatva. Azt hiszem érthető, hogy Speedy Gonzalesnek hívjuk. Néha rákezd, hogy "arriba, arríba, arrrrrrrrrrrrííííííííííííba" és muszáj hangosan röhögni. Két visszatérő mondata van. A "daznt meter" először akkor jött, mikor nem értett valamit. Most már mindenre ezt mondja, rettentő vicces. A másik mondás az "áj dont trásztjú!", amit tegnapelőtt érdemeltem ki, személyesen én. Olyan viccesen beszél, hogy szerettük volna videóra rögzíteni (amúgy sikerült is!), és ezt sérelmezte. Elkobzott minden mozgókép rögzítésre alkalmas eszközt, majd közölte, hogy még mindig nem bízik bennem - persze vigyorogva. Ez azóta is tart, úgyhogy valószínűleg lassan felejt... :)

A ráadás Agata, aki Altug barátnője, tavaly jöttek össze Törökországban, tehát ő most nem erasmusos, de tiszteletbeli! :) Merő segítőkészség és jóindulat. Az első napokban biztosan nem lettünk volna meg nélküle, és még mindig rengeteget segít nekünk, akár fordításról, akár iskolai ügyekről van szó! Kb. 3 percre a sulitól van egy saját lakása, ami nagyon jó bázis volt az első hétvégén, és szerintem a közeljövőben is az lesz. Igazán kedves, szerintem már most mondhatom, hogy jóban vagyunk.

Hát, így áll össze a "nagy" csapat, ahol életemben először megélhetem a rangidősséget, de egyelőre nem érzem a generációs szakadékot! :) Lehet, hogy azért, mert pont olyan lökött tudok lenni most is, mint 21 évesen? Vagy már akkor is koravén voltam és most visszafiatalodtam?

Nézőpont kérdése. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb, amit itt fogok megtanulni. :)

A mi kis Bábel tornyunk bemutatása legközelebbre maradt...

Gondolok rátok sokat!

J.