Mindenszentekre való tekintettel igen nyugodalmas lett a hétvégénk: gyakorlatilag kiürült a kollégium, mi meg lusták voltunk megmozdulni, hát igen családias nyugalom vett körül minket. Már ránkfért.

A hétvége - szokás szerint - csütörtökön kezdődött. Míg David egy pár lengyel barátnénkkal ismét a Heaven nevű diszkó felé vette az irányt, addig mi Agatánál Altug-val és Evrennel pihenős, beszélgetős, pizzarendelős, Youtube nézős délutánt/estét tartottunk. Előkerült egy csomó vicces videó, többek között a TSZ filmet is megmutattam, így már mindenki értette, hogy miért nyavalyogtam Krakkóban, hogy veletek szeretnék lenni. Aztán életkorunkat bőszen megtagadva meséket néztünk, és egy ponton hirtelen előkerült Süsü a sárkány, aminek a szövegét rögtönözve gyorsan tolmácsoltam. Abban a pillanatban az idő megállt. És Altug szerelembe esett. A krakkói bejegyzésnél említettem, hogy a város egyik jelképe egy sárkány, amit plüss kulcstartó formájában magunkhoz is vettünk. Altug vágya most egy plüss Süsü, közölte, hogy eddig is szerette volna Budapestet meglátogatni, de most már biztos, hogy jön, mert szüksége van egy plüss Süsüre. Aki többek között Shrekre emlékezteti, és nem akarták elhinni, hogy ez a mese nem napjainkban készült. :)

Szóval akármilyen csendes volt a csütörtök, csak eltartott vagy egyig, így másnap reggel igen kómásan ébredeztem - két órával korábban, mint az előző héten, hiszen tudjátok, az angol nyelvészet tanárnő kedvesen meghívott a harmadévesek órájára, és ilyen ziccert nem illik kihagyni. Összekaptam magam, gyors zuhany, reggeli, kávé, rohanás. Szerencsére az iskolával szemben lakunk, hát elég volt 8:14-kor kilépnem a negyed kilences órához. Betoppanok a terembe, és nem hiszitek el, de sehol senki, csak a tanárnő. Mivel a hét elején valóban volt róla szó, hogy Mindenszentek miatt pénteken nem lesz tanítás, gondoltam, lőn, de aztán felülírták: délig van suli. Akkor mi van? Hol a csoport? A tanárnő közölte, hogy sejtette, hogy nem leszünk sokan, de ez őt is meglepte. Viszont mindenképpen itt kell maradnia délig, tehát rendkívül örül nekem, és akkor nagy szeretettel és örömmel megtartja nekem az órát. Ha valóban szeretnék csatlakozni a csoporthoz, akkor ugyanis a jövő héten tesztet írunk, tehát ő most megismétel nekem mindent, amit a "modal verb"-ekről tudni lehet. Azt hittem, hogy lefordulok a székről. Gondoltam semmi probléma, nyilván egy félóra, nem lehet nekem a témában olyan sok újat mondani, kibírom. Hát nem. Lenyomta a komplett órát (90 perc), majd közölte, hogy a következő csoportja, Grammar II, előre szólt, hogy nem tudnak jönni, hát az elmarad, úgyhogy még van egy kis ideje rám. A többiek írtak egy reading tesztet múlt héten, ha gondolom, akkor most én is megírhatom. Itt már tényleg Hitchcock villódzott előttem, és valószínűleg ez az arcomra is kiült, úgyhogy a tanárnő korrigált: hazavihetem, és megírhatom a hétvégén, de legyek szíves ne használjak szótárt, mert a többieknek sem lehetett. Rémálom vége, szabadulás.

A gyönyörű időre való tekintettel egy park felé vettük az irányt (van itt egy csomó belőlük), Ola, David, Evren és én. Sőt eleinte Juan és Ozan is, de ők valamiért visszafordultak. "Strange." A park nagyon kellemes volt, tavacskák, gloriett és nem utolsó sorban mókusok! Rendes, klasszikus vörös mókusok!

Estére nem maradt más, mint hazafelé beugrani egy DVD kölcsönzőbe. Szert tettünk a Ratatouille-ra, a Chicagora, és a fiúk buzdítására a 300-ra (spártai vérengős-akciós-történelmi film). Ebből az elsőt néztük meg aznap, és mindenkinek csak ajánlani tudom. (A legjobb angolul, angol felirattal!) :)

Ezután egy orcátlanul nagyot aludtam, közel dél volt, mire szombaton felkeltem, és az idő megint kegyes volt hozzánk, hát irány egy újabb park felfedezése. (Mivel november 1-jére való tekintettel még a Manufaktura - a legnagyobb pláza - is zárva tartott, el lehet képzelni a szórakozási lehetőségeinket.) Irány haza, 300, majd Chicago. Egyik jobb, mint a másik. Lehet tippelni, hogy melyik melyik. :)

Vasárnapra virradóan ismét szemtelenül hosszan aludtam, majd visszavittem a DVD-ket, és elmentem a Postára, hogy megállapítsam, mint minden rendes Posta, ez is zárva van vasárnap, és hazajöttem. Most tanulnom kéne, ehelyett Nektek írok.

Ilyen itt mifelénk egy csendesülős hétvége.

Kellemes, mert ilyen is kell, de már jár az agyam, hogy legközelebb merre kéne mennünk.

És akkor egy gyors váltás, annyit emlegettem már a kolit, most meg is mutatom. Az én szobám (azt hiszem) az első emelet középső ablaka, balra kettővel a konyha, a legszélső a fiúké. A második és harmadik szint fejlesztés alatt áll.

Remélem, hogy a ti hétvégétek eseménydúsabban telt! :)

Ölelés,

J.