Ott hagytuk abba, hogy a cél Amszterdam, tehát reggel felkeltünk és irány a vonatállomás. Antwerpenben kellett átszállni, amit elég nagy sajnálatunkra végül nem tudtunk megnézni, de már a pályaudvar is élményszámba ment. Háromemeletes. Egymás fölé futnak be a vonatok, amelyekből szintén láttunk emeletest...

Amszterdamba kicsit borús időben érkeztünk, de azt biztosan tudtuk, hogy hajókázással akarunk kezdeni. Annyi jó tanácsot kaptunk genti vendéglátóinktól, hogy alaposan jegyezzük meg, hol a szállásunk, mert minden ház egyforma és minden csatorna ugyanolyan. Nos, muszáj megállapítanom, hogy ez igaz. Biztos, ami biztos, első körben nézzük meg sétahajóról, lőjük be, hol is vagyunk valójában. Végül is nagyon jó volt a körút, rengeteg csodát láttunk, csak a célunkat nem értük el: fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk. :)

Ez a hajó.

Ezt meg láttuk belőle.

Utána elindultunk a fő csapásirányon, ami olyan centrum-félének tűnt. Egy szállás közvetítő irodában azonnal lőttünk is egy hostelt, majd betévettünk a kihagyhatatlannak hitt szex múzeumba. Nos, egyrészt egyáltalán nem volt kihagyhatatlan, mert még legalább 5 hasonlót láttunk aznap város-szerte, másrészt meg nem volt egy kiemelkedően nagy szám. Néhány régi fotó, egy pár modern festmény, és egzotikus-régi-vicces tárgyak. (Pl. kártyalapok, amik a fény felé tartva új értelmet nyernek, apró szobrocskák stb.)

Ezután irány az Anna Frank ház, ahol szinte kifordultunk a kapuból, mivel a szállásunk árával vetekedett a beugró, de azért ezt még sem lehet kihagyni. Már egyszer kimondtam, hogy mindegy, menjünk, mire azt a választ kaptam - csak, ha nem fogod megbánni. Én meg rájöttem, hogy megbánnám, és milyen igazam/igazunk volt. Ezt muszáj látni. A ház üresen, bútorozatlanul áll, mióta a családot elhurcolták. Az egyetlen túlélő, az apa pedig úgy döntött, soha nem akarja visszarendezni a lakást. Emlékeztessenek csak az üres falak, hogy mi történt, mi történhetett meg itt. A kiállítás azonban teljesen modern: videóbejátszások tévéken, emlékezők, régi fotók, eredeti dokumentumok, menlevelek, korabeli újságok, listák, és ahogy közeledünk a tetőtérhez, apró makettek, amik pontosan mutatják, hogyan küzdött az életéért ez a maroknyi ember. A tetőtérben pedig eredeti tapéta részletek, Anna szobájában poszterek a falon, és írásos emlékek apró vitrinekben: ételrendelések, receptek, egy társasjáték - és persze mindenhol a falakon naplórészletek arról, hogy tilos volt beszélni és a WC-t lehúzni este, nem lehetett az elsötétített ablakokon kilesni, és hogyan tartotta bennük a reményt a társasjáték... Aki olvasta, tudja.

Utána persze vidámabbra váltottunk, hiszen hogyan lehet búslakodni, ha ilyen szép helyeket és édes kisházakat lát az ember?! :)

És persze lakóhajók mindenfelé...

A szállás kellemes volt, semmi extra, átlag hostel, le is dobtuk azt a kevéske cuccunkat, és irány az éjszaka. Relatíve könnyen elkeveredtünk a vörös lámpás negyedig, ahol viszont meglepve tapasztaltuk, hogy nem egyértelmű, hogy merre meddig tart ez a hely. Mindig újabb utcákat találtunk, de fordultunk vissza zsákutcából, keveredtünk sikátorba és mentünk el ugyanott háromszor. Van ilyen. :)

A közeg persze mókás, ha az ember lazán veszi. Az első élmény természetesen az, hogy az egyik apró kirakat ajtaja kivágódik mögöttünk, és egy elhaladó lánycsapat után szólt a k*rva: "Dzsina, majd gyertek vissza értem, jóóó?" Igen, így, magyarul. Persze, miért is gondoltam, hogy a hivatásos lányok mind hollandok? Amúgy láttunk minden féle lányt, amit el tudtok képzelni: fiatalt, lehasználtat, csinosat, szinte-meztelent, fehéret, feketét, tarkát (ja, azt nem), elegánsat, vidámat, szomorút, dohányzót, táncolót, és persze foglaltat - elhúzott függönnyel...

Amúgy próbáltunk rájönni, hogy működik az üzlet, a "helyi PestiEst" sorvezetőjéből is próbáltunk tájékozódni, de egész este csak 1 vagy 2 bizniszt láttunk megszületni. Amúgy a lányok persze nagyon jó angolsággal magyaráznak bármit, és tesznek ajánlatot, például nekünk is: "Gyertek ketten! ;)" Ezt persze nem tudom, hogy értették... :-D

Mondanom sem kell, találtunk coffee shopot is, ahol valóban menüről lehet választani és a rutintalanabbak kedvéért kis műanyag hengerben előre besodort cigarettát is árulnak. Ámulat és bámulat. Az meg külön vicc, hogy a coffee shopok bárpultos részében nem megengedett a nikotinos, "sima" cigi fogyasztása, magyarul kötelesek nemdohányzó részt fentartani.

Amúgy a fenti helyeken nem ajánlott/szigorúan tilos a fotózás, így sajnos ezeket a fantáziátokra kell bíznom...

A hosszú éjszakát gyors reggeli követte és sietés az állomásra, indult a vonatunk Bruges-be, ahol (elvileg) vendéglátóink vártak, hogy együtt töltsünk egy rendes belga napot.

Ja, reggelre persze ilyen időnk lett. Valódi biciklis-álom. :)

Innen folytatom Bruges és Brüsszel, majd Bécs és Pozsony leírását, és ígérem, igyekszem behozni a lemaradást... :)

Remélem hétvégére megint sikerül összehozni valamit, puszi Nektek addig is!

J.