Soha el nem mondott történeteim - Lengyelországból Amerikából

Amszterdamból Brugesbe utaztunk vissza, ahol elvileg vendéglátóink csatlakoztak volna hozzánk, de ez végül sajnos nem jött össze, így ismét kettesben vágtunk neki az ismeretlennek.

Bruges pici, nyugis és rettentő hangulatos, mintha megállt volna az idő a középkorban.

Imádnivalóak a házacskák, természetesen jutott a gyűjteménybe is belőlük.

Két említésre méltó dolgot emelnék ki: a nagyon finom sültkrumplit, aminek a vásárlásakor voltam oly balga és megkérdeztem, hogy milyen szószt kérhetek rá, mire az árus tudálékosan közölte, hogy 27 féle szósszal rendelkezik, mondjam meg, hogy mit kérek, mert biztosan lesz. Éljen az önbizalom. :)

A másik a sétahajókázás. Rettentő profik vagyunk turista információs központok maximális kihasználásában, így most is azzal indítottunk: mit kéne megnézni, és lehet-e hajókázni. Sajnos mivel nincs szezon, nincs hajó, jött a válasz, de lovaskocsikázni lehet. Hááát, azért az nem ugyanaz, de mindegy, majd csak lesz valami. És lőn! Némi csavargás után észrevettünk egyetlen sétahajót, megtaláltuk honnan indul, és a kasszán a feliratot: fél 3-kor indul a következő kör. Nagyszerű. Emberünk leleményes, egymaga szedi a pénzt, vezeti a hajót és mondja az idegenvezető szöveget. Minden rendben is ment az út feléig, amikor is eleredt az eső. nem tudtunk mást tenni, csak nevettünk saját magunkon és az egész helyzeten. Joggal, ugyanis mire kiszálltunk, elállt.

A hajókázás után még csavarogtunk egy nagyot a gyönyörű házacskák között és feltankoltunk az utolérhetetlen csokoládéból és ámultunk a sörválasztékon.

Utólag jót mosolyogtunk az útikönyvem jótanácsán, a TOP10 sorozat ugyanis a legjobb belga sörök, szállodák, éttermek stb. mellett a kerülendő dolgokat is feltünteti. Így kiderült, hogy Bruges gyakorlatilag járhatatlan nyaranta, annyira sok turista tömörül össze az aprócska városban. Tökéletes időzítés, na.

Este megint kiadós vacsorával vártak a háziak, mi pedig összepakoltunk, hogy másnap reggel átálljunk Brüsszelbe, és közben reméltük, hogy elég lesz az időnk minden lényeges dolgot látni a délutáni hazarepülés előtt. Bejött.

Először a főteret céloztuk be, ez a jól bejáratott trükk sokat szokott segíteni a betájoláshoz.

Körbenéztünk és konstatáltuk, hogy a város történetét bemutató múzeum igen zsebpénz barát, és ráadásul komoly készlettel rendelkezik a világhíres Manneken Pis ruháiból - hiszen bizonyos alkalmakra felöltöztetik a szobrocskát. Ehhez viszont látnunk kéne előbb magát az ojjektumot - konstatáltuk, és célbavettük a pisilő kisfiút. Hát igen, valóban nem lehet tudni, hogy mitől olyan nagy szám. Azért becsülettel lefényképeztük.

Visszafelé sétálva eleredt a hó, ám mire ismét a térre értünk, ennek híre-hamva sem volt, így napfényben is körbefényképezhettünk, mégis csak másként fest.

Bevetettük magunkat a múzeumba, amiről bátran ki merem jelenteni, hogy az életem legunalmasabb anyagával rendelkezik, csak a vitrinekbe és fiókos szekrénykékbe rendezett ruhaválogatás menti meg. Ja, és persze számítógépen országra keresve mindet megtalálhatod, így láttam huszár és matyó ruhát is. Egyszerűen édes. :)

Ezután repülés az Európai Parlament felé, hiszen mégsem lehet úgy elhagyni "az EU fővárosát", hogy ezt kihagytuk. Sajna a naponta kétszer vezetett túrán időhiányban nem tudtunk részt venni, de nagy mennyiségű szóróanyagot gyűjtöttünk be mindenféle nyelven az információs központban. Ezzel párhuzamosan rabolták ki az épületben lévő bankot, amiből mi semmit nem érzékeltünk, csak este láttuk a hírekben. Azt hiszem, jobb is így.

Mikor célba vettük a repteret, olyan hóesésbe keveredtünk, hogy lelkiekben már felkészültünk a késére. Ezzel szemben a hó elállt, pontosan felszálltunk és olyan jó tíz perccel hamarabb landoltunk a tervezettnél. Kellemes meglepetés.

Így jártuk be egy lendülettel a Párizs-Gent-Amszterdam-Bruges-Brüsszel utat, hogy aztán pár napos pihi után Bécs felé vegyük az irányt. Folyt.köv. :)

Ölelés addig is,

J.