Egy átlagos nap reggel 8kor kezdődik. Mindenki felkelti azokat a vendégeket (travelers), akikért felelős, és elindítja a reggelt: fürdőszoba, felöltözés, általában minimális segítségnyújtással, majd reggeli. (Többnyire gabonapehely, tojás, néha bacon és röszti, francia pirítós, ami valójában egy édes bundáskenyér, palacsinta sziruppal és kolbászkákkal - nem vicc! Vagy a kedvencem: baked oatmeal gyümölccsel, kb. zabkása. - De részemről többnyire némi gyümölcs, kávé.) Ez persze bármikor borulhat, mint ahogyan tette is a múlt héten, amikor volt egy igen súlyos cukorbeteg vendégünk, szigorúan reggel 7 órás vércukorszint méréssel. Ha a masina azt mondta, nem volt mese, azonnal reggelit kellett rittyenteni, de spécit, a kishölgy ugyanis glutén-free diétás. (Hát halljátok, hogy mennyi mindenben van glutén...) Szóval átlagos reggel nem létezik.

A délelőtti program változatos, lehet strandolás, ami innen ötpercnyi séta. Ilyenkor székeket és napernyőket viszünk le, termoszban jeges teát, és főleg kis zacskókat, amikbe különféle kagylók kerülnek. Meglátogathatjuk "Lucyt, az elefántot", a közeli Margate City egyetlen nevezetességét, a világ legnagyobb elefántját. De mehetünk például állatkerbe, Cape Maybe, bowlingozni, vagy csak itthon csapunk egy pihenős félnapot "arts and crafts" címszóval.

Az ebéd is sokféle lehet, sajtos toast chipsszel, csak hogy adjunk a kalóriáknak, tonhal szendvics, hogy legyen mindenkinek oka panaszkodni, de ha például állatkert a program, akkor utána piknik van: mogyorókrémes-lekváros szendviccsel, avagy peanut butter-jelly time. (Nem, még nem kóstoltam, gyűjtöm a bátorságot.) Ha pedig étterembe megyünk, akkor az általában Hard Rock Café vagy all-you-can-eat kínai (ahol természetesen van hamburger, pizza, sültkrumpli és tengeri herkentyűk), esetleg egy pizzázás Ocean Cityben. Az étkezés amúgy mindig komoly program, lévén a vendégek közül sokan küzdenek allergiával: mogyorókrém, sajt, liszt, apró magvak, de akár a kóla is veszélyes lehet valakinek, azért bevallom, ezt egy pár héttel ezelőttig nem gondoltam volna.

Ebéd után sétálhatunk a híres Atlantic City boarwalkon vagy Ocean Cityben vagy Cape Mayben vagy Smithvilleben (ez általában mind shoppingolást jelent.) Sok vendégnek segíteni kell a pénzt kezelni, gyűjtjük a blokkokat szorgalmasan, de általában mindenki élvezi a vásárolgatást.

Vacsora az előttelevőknek megfelelően alakul, de általában itthon töltjük: csirke és rizs, leves (szigorúan konzerv, bleee) és saláta, halrudacskák, ilyesmi, a szokásos allergia és diéta listának megfelelően.

Este pedig a nyári szezon beköszöntével általában beach program van: filmvetítés vagy koncert a környéken valahol, mezítláb táncolás a homokban, egy fagyi a közelben vagy egy hosszú nap után csak DVD nézés, 10 körüli takarodóval. Minden este egy vagy két ember a heti beosztásnak megfelelően "on duty" van, ami onnantól lép életbe, hogy minden traveler pizsamában van. Onnantól mindenki szabad, az "on duty" lévők feladata ablakot és ajtót zárni, villanyt oltani, vendégeket ágyba terelgetni, és még egy jó félóráig ébren maradni, ha valakinek nyűgje akadna. Ami amúgy nem szokott.

Persze a program rugalmas, időjárás- és alkalomfüggően változik, amint például tette is a minap, mikoris alaposan megünnepeltük a Függetlenség Napját. (Még a brit pajtásnők is, pedig ez éppen az amerikaiak tőlük való függetlenségének ünnepe. Pista szerint ezt hívják történelmi megbékélésnek. Szép dolog.) Piros-fehér-kékbe öltöztünk, lufi dekorációt varázsoltunk, zászlót lengettünk (noha a zászlómániát még mindig nehezen fogadom el vagy fogom fel...) és ünnepi barbeque-val készültünk. Hot dog, (not french!) fries, beans, salad, hát mit ne mondjak, "ünnepi"...

A napközbeni programok egy részét amúgy kisebb napi csoportokban csináljuk végig, egyszerűbb hármasával-ötösével egy-egy boltba bemenni, mint tizenöten (max ennyien férünk a kisbuszba). Ha pedig együtt vagyunk, mondjuk étteremben, koncerten, akkor nehezebb elvegyülni, de talán ez nem is cél. Eddig nagyjából mindenki nyitottan reagált a kis társaságunkra, egy koncerten szúnyogriasztót kaptunk egy szomszédos anyukától, máskor egy marék fluoerszkáló karkötőt, vagy csak simán odajött hozzánk valaki táncolni, mindig történik valami. Már írtam máskor, de még mindig meglep, hogy mennyire más és nyitottabb a szemlélet, mint amit eddig tapasztaltam - noha tudom, tény, hogy otthon soha nem foglalkoztam "special needs" emberekkel.

A napi csoportok rugalmasan alakulnak, mivel aki előző este "on duty" volt, az másnap csak 10kor kezd, és persze mindig akad egy-két-három fő szabadnapos is, ami szintén módosítha a terveket. Mondtam én, hogy kétszer ugyanolyan nap nem létezhet, az hiba volna a mátrixban!

Amit egy-egy nap csinálunk, az amúgy még nekem is élmény, így egy hónap elteltével is, gondolhatjátok, hogy mekkora élmény valakinek, aki sokkal szűkebb világban él. Minden eset más és más, gyakran nem tudjuk a hátteret, ki honnan jön, de látjuk az örömöt a nap során, különleges egy dolog ez, na...

A Guided Tour nevű cégnek dolgozom, akiknek ez az egyhetes nyári vakáció csak egy a rengeteg programja közül az enyhén és közepesen szellemi sérült utazók számára. Szerveznek kirándulásokat Floridába, a Disney Landbe, Hawaiira, Alaszkába, Memphisbe, de még Skóciába vagy Írországba is. Holnaptól én is kísérek egy csoportot, Kaliforniába megyünk egy hétre. Ígérem, utána amint tudok, jelentkezem - biztos vagyok benne, hogy lesz mivel!

Remélem, hogy mindannyiótoknak jól telik a nyara, gondolok ám rátok nagyon ezeken a VOLTos napokon. Meg is ettem egy zugcsokit a gyenge napokra tartogatott hazai készletből, köszönettel Pornónak.

Puszi és ölelés,

J.