Ideiglenesen Toruńban majd Poznańban tartózkodó kollégánktól kaptuk a hírt, hogy még mindig rengeteg felfedezésre váró gyöngyszem van Lengyelországban. Az időjárás pedig igen változékony. :)

A hétvége szokás szerint ismét csütörtökön kezdődött. Annak ellenére, hogy a hétvégi utat már tervezgettük, még elnéztünk egy Erasmus partyba Daviddal, Juannal és Mateusz-sal, no és persze még futottunk össze ismerősökkel. Amúgy egy ilyen cucc rendkívül mókás, mert többnyire nem történik semmi, amíg meg nem érkezik a "spanyol társaság", akik valóban nem keverednek senkivel, viszont a lengyel csajok nyálcsorgatva körülzsongják őket. A megjelenés a szokásos: sötét bőr, fekete haj, barna szem, 160 cm-es átlagmagasság. Meg is lepődtem, hogy az egyik srác közel 190 lehetett, de David rögtön megnyugtatott: ő kubai, nem spanyol.

Amúgy mókás, David ismeri őket, nagyjából együtt jöttek repülőn, és együtt hagyta el a csomagjaikat a légitársaság. Ez mindössze azért mókás, mert minden egyes nap késéssel nyertek 50-50 eurót, amit ruhára és tisztálkodó szerekre költhettek. David ennek megfelelően a megérkezése után kb. öt napig csak vásárolt. A végén már cipőt és télikabátot, "éljen a leárazás" címszóval. :) Azóta a csomag meglett, számlák beküldve, most várja a pénzt, izgalom.

Szóval a buli utáni másnap elég jól indult, lévén a Grammar tanár még szerdán bejelzett: a péntek reggel 8-kor kezdődő óráját túlnyomórészt lengyelül óhajtja tartani, így elég, ha csak 10 előtt pár perccel érkezem tesztet írni. Meg is érkeztem, teszt megkap, írás elkezd, majd a meglepi: a tanár közölte, hogy bízik bennem, ha befejeztem, tegyem az asztalára. Most nyilván meglepődtök (tán csalódtok is?), de nem bírtam puskázni. Nem vitt rá a lélek, meg tényleg kíváncsi is vagyok az eredményre. Holnap kiderül... :)

Ezután tényleg nem maradt más hátra, mint felpattanni egy vonatra Evrennel (mert persze a többieknek megint akadt elég kifogásuk) - és irány Toruń. (Kiejtve ń = ny, soha nem gondoltam volna...) A bő két és fél órás kényelmes utazás alatt volt időnk a szállásfoglalással bíbelődni, mert persze megint nem sikerült eléggé előre gondolkodni. Az egyetlen meglévő hostel-számunkon rögvest közölték, hogy teltház van, majd ezt sorban minden kontakton, amit Ola telefonos segítségével kaptunk, megismételték. Valahogy mégsem aggódtam, tudtam, hogy nem lehet baj, és szerencsére joggal. Ahogy megérkeztünk és álldogáltunk a buszmegállóban a vasútállomás mellett, egyszer csak bevillant, hogy valaminek kell itt lennie - és lőn: egy lépésre világít egy nagy "Motel" felirat, egyszer élünk, nézzünk be. Nem mondom, hogy elsőre nem volt gyanús a hely (bejárat egy füstös kocsmán át), tökéletes hely egy jó kis horror filmhez, de persze ez nem komoly, szerencsénk volt: tiszta, nett és nem utolsó sorban olcsó. Megvéve.

A szállás kérdés megoldása után volt időnk becsavarogni a városközpontba - két buszmegálló, egen barátságos. A város pedig csudaszép, itt tényleg megállt az idő valamikor úgy kétszáz évvel ezelőtt, sőt. Amit imádok itt a lengyeleknél: a hihetetlenül jól szervezett turisztikai szolgáltatásokat. Péntek este 6-kor még nyitva találtuk a főtéren teljesen logikus helyen elhelyezkedő információs központot, ahol rögvest angolul siettek a segítségünkre térképpel, leaflettel. Egyszerűen profi.

Szóval azon nyomban volt mire támaszkodni, amikor megtettük az első kört a városban. Az első igen meglepő momentum a Kopernikusz szobor környékén ért. Mivel ő itt született, minden, de minden róla van elnevezve a pályaudvari restitől a szépségszalonon át az egyetemig, minden második étterem és kávézó, minden, de minden. Szóval mi sem természetesebb, hogy áll egy szobra a főtéren, amit le is fényképeztem, de nagy valószínűséggel egy UFO-val vagy kóbor lélekkel együtt. A képen ugyanis megjelent valami, ami nem volt ott. Sem a hold, sem egy csillag, sem hópihe, semmi, de semmi. Következzék a varázskép és egy kontrolfotó, ami pár másodperccel később készült. Tudom, tudom, fotosopp - de nem! Valódi, tessék rácsodálkozni! :)

Hogy mi az a fényfolt? Tényleg nem tudom, de örömmel veszem a tippeket! :) Amúgy ezek a régi, hangulatos városok nekem vannak kitalálva. Na jó, nyilván nem tudnék itt élni, de egy hétvégére igazi mesebeli hangulat és érzés...

Hűvös volt persze, szóval nem tartott túl sokáig az éccaka, másnap azonban nagyon jó turisták voltunk, és mindent alaposan bejártunk. Kezdtük a ferde toronynál, amit a legenda szerint egy a Német Lovagrend kötelékébe tartozó lovagnak kellett megépítenie büntetésből, mivel a rend nőtlenségi előírása ellenére összeszűrte a levet egy polgárasszonnyal. Nem volt egyenes, hát egy ennek megfelelő épületet kellett felhúznia. Természetesen racionális megfejtés is van: az alapozás nem volt elég masszív, ezért alakult ki a kb 1,5 méteres dőlés. De ez olyan prózai.

Amúgy a városban őrjítő részletek vannak, például ez a ház is olyan, amit nem látsz máshol. Más kérdés, hogy nekem ez is dőlni látszik, de erről nem szól a fáma.

Vagy ez a ház, ami a piactér közelében áll, és "Csillagos Háznak" hívják. Hát nem gyönyörű? Amúgy most távol keleti iparművészeti kiállítás lakik benne, úgy gondoltuk, hogy íly módon nem tarthat számot az érdeklődésünkre. Ugrottuk.

Jártunk egy csudaszép gótikus templomban, egy skanzenban, amit csak miattunk nyitottak ki, láttuk Kopernikusz szülőházát, és vételeztünk ipari mennyiségű mézeskalácsot, amiről a város legalább annyira híres, mint a csillagászról. (Ja, és persze mondanom sem kell, a legjobb mézeskalács brand Kopernik, mi más...) Olyan fagerendás fekete-fehér házakat találtam, mint nyáron Chesterben, egyszerűen csak tátottam a számat, annyira szép volt minden! Ez itt pedig Kopernikusz háza. (Minden valószínűség szerint...) :)

Ez pedig a fényképes bizonyíték, hogy ott jártam. :)

Amúgy a városban igen nagy felfordulás volt, aminek az okát csak igen nehezen tudtuk kinyomozni. (Minden sarkon áll egy nyelviskola, mégsem bírja senki az angolt...) Tehát ha pontosan értettük, három nappal az érkezésünk előtt meghalt a város egy híres szülötte: egy száz év körüli nő, aki valamilyen módon kapcsolódott a hadsereghez. (Hadászatban jártas pajtások, Pista, lehetett egy nő generális? Vagy valamit piszkosul benéztünk?) A lényeg a lényeg: TV csatornák, kivetítők, cserkészcsapatok és katonai lakulatok, zászlók és koszorúk olyan kavalkádja tárult a szemünk elé, amihez igen régen volt szerencsém. Azt hiszem ezzel meg is magyaráztuk, mi a frászért volt minden hostel és hotel tele a városban.

A nap fénypontja végül egy ebéd volt egy tipikus lengyel étteremben savanyú uborka levessel (imádom!) és sütőben sült, kecskesajtos pierogival, fokhagymás szósszal (ezt is imádom!). Szuper volt, még úgy is, hogy az első adag pierogival adódott némi problémám. Az étlap szerint csirkés-sajtos, jöhet, jó lesz. Hát nem volt benne gomba? De. Mindenben van, megmondtam! De most komolyan, meg kellett volna kérdeznem, hogy a csirkés-sajtos pierogiban van-e gomba? Röhej. Szerencsére szó nélkül visszavették, így Evren választásához, a kecskesajtos csodához csatlakozhattam. :)

Az utolsó kedves emlékem pedig a városból ez a szobor. Imádnivaló!

Délután ismét egy kényelmes két és félórás vonatút várt ránk, átzötyögtünk Poznańba. Itt már kicsit több szerencsénk volt a szállásgfoglalással: az előre kinézett hostel persze televolt, de Altug telefonos segítségével igen könnyen találtunk egy pöpec hostelt, a belváros kellős közepén, reggelistől, internetestől, hangulatos emeleteságyas, de saját fürdőszobás kis lakosztállyal.

Szóval megérkezés és elrázódás után ahogy kell, irány az régi piactér, a város szíve. Az útikönyvem szerint körben a téren a luxus étteremtől az önkiszolgálóig minden van, és tényleg! :) Nyüzsgő és rém hangulatos az első benyomás. Az már éjjel is látszott (remélem a képen is sejlik), hogy van itt egy olyan házsor, amit valószínűleg nekem építettek. Meg is örültem neki.

Amúgy tényleg nagyon hangulatos ez a rész, külön plusz pont a karácsonyi fényekért, ím:

A szerencsénk másnapig tartott, ugyanis vasárnap olyan köd ereszkedett a városra, mintha egy szürke függönyt húztak volna az orrunk elé. (Valószínűleg ez az egész országra kihatott, mert a többiek elmondása alapján, itt Łódźban is ez volt a helyzet, sőt, ha pontosak a híreim, akkor titeket sem került el a takony idő. Így jártunk.)

No persze búslakodásra semmi ok, amikor ilyen csuda házakat lát az ember lánya, na meg persze délutánra azért az idő is elkezdett egy picit kiderülni.

Egyszerűen otthon éreztem magam, de tényleg!

Amúgy a főtér legjelentősebb nevezetessége az olasz reneszánsz mintára / stílusban épült városháza, benne a helytörténeti múzeummal, ahová el is zarándokoltunk, és megállapítottuk, hogy ez a város is kapott hideget-meleget a történelem során.

Azonban a múzeumnál is fontosabb tény, hogy minden nap pontban déli 12 órakor a torony tetején lévő vasajtók kitárulnak, és harsonaszó kíséretében előjön két fémből készült gödölye, hogy megküzdjön egymással. Gödölye, basszus, gödölye? Senkinek nem ajánlom a Nyitott szemmel sorozat útikönyveit, komolyan, hát hogy lehet ilyet leírni? Ég a fejem, nem bírom lefordítani, majd kiderül mi az. Hát két bakkecske. És mi a gödölye hivatalosan? Nőstény kecske ivarérésig. Szerintetek ezek nőstény kecskék? Nem vagyok nagy expert kecske vonalon, de baszki, ezek bakkecskék, kutya legyek! Persze javítsatok ki, ha tévedek. Szóval ajtók nyílnak, kecskék jönnek:

Majd harc:

"Nem ívarérett nőstény kecske..." Komolyan mondom, be kell zúzatni! :)

No mindegy, szerencsére amint említettem, az idő is javult, a tér pedig egyre szebb arcát mutatta.

Végül túl lusták voltunk nagyobb túrára indulni, így nem láttuk a pálmaházat, az állatkertet vagy az operát. Viszont volt egy igen kalandos utunk hazafelé és múzeális értékű kisvasúttal. Négy és fél óra tömör gyönyör egy Bzmot színvonalú eszközzel, fröccsöntött műanyag üléseken, amiket alulról uszkve 50 fokra fűtöttek. De persze mit panaszkodom, nekünk legalább volt ülőhelyünk, nem úgy, mint egyeseknek. No azért a pozitív szemlélet a régi: legalább olcsó volt és relatíve hamar hazaértünk vele. :)

Élményekben gazdag utolsó hétvégét töltöttem itt. Hamarosan érkezem, addig meg biztos, hogy bőgök még itt sokat, nehéz lesz elszakadni, de jó is lesz visszatérni hozzátok...

Tessék drukkolni az itteni utolsó hetemhez, a mérleg eddig 100%-os, 5 db ötös, de a neheze holnap jön, minden féle-fajta Grammar formájában, majd jövő héten két otthoni vizsga és végül 29-én az álomvizsga. Rámfér a drukk.

Gondolok rátok, érkezem hamarost! :)

Puszi,

J.