Soha el nem mondott történeteim - Lengyelországból Amerikából

Múltkor ott hagytuk abba, hogy Párizsban buszra szálltunk Evrennel, a cél: Belgium. (Amúgy eredetileg vonatot néztünk, de míg az egy útra, egy főre százhatvanvalahány euró lett volna, EuroLines-szal ugyanez 20! Egyértelmű helyzet.)

Egyenesen Gentbe érkeztünk, ahol kapásból több meglepetés ért minket. Amit előzetesen tudtunk: Evren Hasan nevű high school-béli barátjának belga barátnője van, Gent mellett laknak és sok szeretettel várnak minket pár éjszakára, picit szűkösen, de majd valami kanapét találunk. Bíztam benne, hogy nem készülnek semmivel, már kinéztem az útikönyvemből egy olcsó éttermet az érkezésünk estéjére. (Zárójeles sztori: amikor Evren jelezte, hogy együtt megyünk, akkor a srác megkérdezte, hogy ugye nem lengyel vagyok, mert azok mind k*rvák - és ezt én már Łódźban is hallgattam eleget a spanyoloktól és a törököktől is. Nesze neked lengyel országimázs...)

A fenti előzetes tudással szemben Hasan egy ötvenes forma nővel érkezett. Egyikünk sem tudta ezt hirtelen mire vélni. Szerencsére Carina villámgyors volt, és bemutatkozott: ő Hasan barátnőjének az anyukája, a lánya gyengélkedik, ezért ő jött elénk kocsival. Huhh. Amíg gurultunk a Gentből kivezető úton, meglepve láttunk néhány "vörös lámpás" kirakatot az út mentén. A fel nem tett kérdésünkre rögtön jött a válasz a sofőrünktől: "lengyelek". Na, erre varrjatok gombot!

A fenti információk alapján összerakott képpel a fejünkben meglepve tapasztaltuk, hogy az általunk "bérelt kislakásnak" képzelt otthon valójában egy komplett ház Gent legelegánsabb kertvárosi részén. Ebben él jelenleg Hasan a barátnőjével, aki nem itt tanul, hanem 31 éves és van egy 7 éves kislánya egy egyitomi apától. Kiderült, hogy 2,5 hónapig küzdöttek egy 3 hónapos turista vízumért Hasannak, akit amúgy nemrég raktak ki az azerbajdzsáni egyetemről, ahol eddig tanult, és valószínűleg ez élete nagy lehetősége, de a szülei nem tudnak róla. Hát valahol itt kezdtem rájönni, hogy az általam nagynak képzelt problémák vagy a sors által kevert érdekes szituációk sehol sincsenek ahhoz képest, amivel az ember találkozhat, ha ki tud mozdulni a saját kis világából. A sztori ennél sokkal hosszabb és komplexebb persze, valószínűleg egy teljes könyvet kitenne (súlyos autóbalesettel, óriási örökséggel, gyógyíthatatlan izombetegséggel, tervezett esküvővel és kistestvérrel, ilyesmi...), így engedelmetekkel nem bonyolódom bele jobban.

Ja, és persze semmi nem lett az olcsó kis étteremből, amit kinéztem, hiszen komoly vacsorával vártak első nap, többek között a belga nemzeti étellel, sült krumplival! :)

Egy édes jelenet a vacsorából: Hasan barátnője és annak édesanyja már nagyon készültek az érkezésünkre. Rólam sajnos előzetesen csak annyi információval bírtak, hogy magyar vagyok, de még a nevemet sem tudták. Carinát (az "anyóst") azonban nem kell félteni, még az érkezésem előtt közölte, majd velem is megosztotta, hogy biztosan Juliskának (!) hívnak, majd rákezdett németül egy operettrészletre. Sajnos nem ismertem fel, mert nagyon el voltam foglalva a röhögésem visszafojtásával. Képzelhetitek...

Másnap korán bevágódtunk Gentbe, ahová sajnos a vendéglátóink közül senki nem tudott csatlakozni, így Evrennel kettesben fedeztük fel a város szépségeit, a csatornákat, templomokat, és gyönyörű házakat, amilyenekhez foghatót nem sokat láttam még életemben.

Természetesen gazdagítottam a kisház gyűjteményemet, adja magát ez a szuvenír, ha olyan jellegzetes házakat látni mindenütt, mint például az alábbi.

Láttuk Hubrecht és Jan van Eyck A bárány imádása című híres festményét az alábbi templomban. (Művtöri óra mindenkinek megvolt?) 

Ez pedig a főtér.

Ilyen szép kis utcák vannak mindenhol, mint például ez.

És persze az elmaradhatatlan csatornák mindefelé. Nagyon jó úgy sétálgatni, hogy az ember pár szem bonbont vesz magához a rengeteg csoki bolt egyikéből. :)

A városnézésünk hétfőre esett, így volt egy pár múzeum, amit nem találtunk nyitva, de szerencsére semmi kihagyhatatlan. Az pedig kész szerencse, hogy a vár nyitva volt, és megtaláltuk, annál is inkább, mivel most fordult elő először, hogy csalódnom kelljen az útikönyvemben. Ez a látnivaló ugyanis egy az egyben hiányzott belőle, pedig ilyen tuti kilátás nyílik belőle.

És ezzel a végére is értünk Gentnek. Pici hely, na... :)

A következő pár nap Brüsszelre maradt volna, de vendéglátóink nagyon győzködtek, hogy nincs ott semmi látnivaló, és még koszos is, inkább Bruges és Antwerpen felé vegyük az irányt. Ellenben mi mindenképpen látni akartuk a fővárost és meglehetősen közel voltunk Hollandiához is, hát megtaláltuk a kompromisszumos megoldást: a következő nap átszaladtunk Amszterdamba egy napra és éjszakára, majd folytattuk Belgium felfedezését. Innen mesélek tovább hamarosan. :)

Addig is ölelés,

J.