Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, mindenesetre én ezt a felfedezést tettem tegnap, amikor el kellett költöznöm a szobámból.

Szóval ott hagytuk abba valamikor, hogy Sylvia, a szobatársnőm tanulmányokat váltott, kéthetente hétvégén jön csak. A szomszéd szobában szintén két ágy van: Ola és Natalia lakik, vagyis lakott benne, mivel szerda délben Natalia kiköltözött. (Nem hiszitek el, de állítólag lehet olcsóbb albérletet találni, mint amennyibe a koli kerül...) Még viccelődtünk is Olával, hogy azért ez így igen uras: a közös fürdőszobára négy helyett ketten leszünk. Persze sejthettük volna, hogy az aranyélet nem csap le csak úgy váratlanul.

A hét elején volt ugyanis egy kollégiumi belső megbeszélés a földszinten (én az elsőn lakom), ahol kibuktak a problémák: azon túl, hogy egy hónap elteltével sincs mosógép és klubszoba (csak építkezés-zaj szinte minden áldott nap), sütő a konyhában nem is lesz. Ott ugyanis az összes felszerelés két hűtőből, két vízforralóból és két mikróból áll. Most tanulok túlélni. Egész jól megy! :) Valóban mindent el lehet készíteni mikróban. Mostanság a tésztafőzéssel kísérletezünk, több-kevesebb sikerrel. Na jó, inkább kevesebbel. (Tiszta szerencse, hogy Agatánál mindig nyitott konyhával várnak minket, és Altug kimondottan jól főz.)

Visszakanyarodva a megbeszéléshez, az is kiderült, hogy a földszinten igencsak elmérgesedtek az indulatok, ordítozásig fajuló szidalmazás megy időnként. Az egyik lányt elképesztően fúrják, de gondolom nem ok nélkül. Tudjátok, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. No, a megbeszélés eredménye négy választott kollégiumi képviselő lett, akik majd kommunikálnak a vezetőség felé. Elég belevaló csapat, mondanom sem kell, az egyetlen raszta a suliból bennevan. Szóval a különítmény megoldást keresett a problémákra a vezetőséggel karöltve, és sikeresen ki is sütötték a megoldást: a problémás lány hozzám fog költözni, mivel lent nem maradhat. Remek.

Másnap reggel már úgy szólt a hír, hogy ketten jönnek, hát választhatunk Olával: hozzá vagy hozzám bútorozunk össze. Kiváló lehetőségek. Mivel nálam nem mén a delej az egyik konnektorban, az alapfelszerelés két székből az egyik kisebb, mint a másik, és a szekrények mérete is apróbb, mint Olánál, hát úgy döntöttünk, én jövök. Oké, nem gond, Ola igazán jófej, a hétvégén átpakolok. Nem, nem, félreértettem, egy órán belül kellene! Hát legyen. Így költöztem át a saját szomszédomba fél óra leforgása alatt.

Tehát az új "pajtásaim" Maria a "problémás lány" és Natalia (egy másik, nem az, aki kiköltözött), egy félvér csaj. Velem kedvesek, de Olát már most fúrják, nem állnak vele szóba, ilyesmi. Olával abban maradtunk, ha komoly baj lesz velük, akkor azonnal hallatjuk a hangunkat. Most, hogy uszkve 24 órája laknak itt, még nem volt gond, csak egy apróság: Maria igen hangos, és rengeteget káromkodik. Azt még a csukott ajtó mögül is megértem, hogy "kurva"...

Összegezve: Olával lakni kevébé kényelmes, mint egyedül, de százszor jobb, mint Sylviával és kb ezerszer jobb, mint Mariával.

És akkor most pár szóban valami más. Mivel Natalia helyett egy másik Natalia költözött a szomszédomba, ez remek apropó, hogy bemutassam a tipikus lengyel neveket. Következzék a szubjektív toplistám!

Alexandrából rengeteg van, és mindegyiket Olának kell becézni. Natalia is az élre tör, és rendkívül sok Justyna van (mint az unokahúgom)! :) Népszerű még a Paulina és az Olivia is. Valamiért nagy előszeretettel mutatkoznak be a lányok becenéven, tehát az tuti, hogy rengeteg Aisa és Kasia van, de nem vagyok biztos az eredetükben. Ja, és kivétel nélkül minden női név A-ra végződik. (Talán ezért sem lógok ki nagyon. Az angol nyelvészet tanárnő még első órán közölte, hogy így hívják az anyósát, hát nem lesz nehéz megjegyeznie. És lőn. Minden második feladatot megoldhatok én, mert fel tud szólítani...)

A fiúknál vegyesebb a kép, így csak hármat emelek ki: Piotr, Tomasz és Mateusz. Ha ebből bemondom valamelyiket, elég jó eséllyel találok.

Mai helyzetjelentésünk és lengyel korrajzunk véget ért.

Köszönjük a figyelmet!

J.