Soha el nem mondott történeteim - Lengyelországból Amerikából

Szombat reggel volt egy hete, hogy itt vagyok, és mennyi minden történt azóta! Következzék a beszámoló, a hét második felére koncentrálva. Hét közben ismerkedtünk az órákkal, tanárokkal, miegyéb, de csütörtökön igazán belecsaptunk a lecsóba. Felmentünk Agataék…

Ahogy ígértem, muszáj mesélnem a pajtásokról, mert szerintem simán egy abszurd filmbe illik a csapatunk! :) Elöljáróban le kell szögeznem, hogy mind az öt fiú barna bőrű, sötét hajú és fekete szemű. Valóban eltartott egy darabig, míg sikerült…

Net még mindig nincs, tehát most hétfő este van, és már az új szobámból írok. Mert persze nem barátkoztam meg a helyzettel, hogy külön lakom a többiektől…   Valójában kényelmes sorom volt: egyedül egy szobában, elvileg egy pár tanárral együtt a szinten, de szinte…

Muszáj írnom, de internet még nincs, úgyhogy szögezzük le: vasárnap este van, és a łóđzi szobám íróasztalánál üldögélek. De kezdjük az elején!   Életem (egyik) leghosszabb napja péntek este nyolckor kezdődött és szombat este tizenegyig tartott. Te jó ég, és mi…