Net még mindig nincs, tehát most hétfő este van, és már az új szobámból írok. Mert persze nem barátkoztam meg a helyzettel, hogy külön lakom a többiektől…

Valójában kényelmes sorom volt: egyedül egy szobában, elvileg egy pár tanárral együtt a szinten, de szinte senkit nem láttam. Közös fürdő, de soha senki sehol, TV szoba, kényelmes konyha. De mégis csak egyedül. Éreztem, hogyha ez így marad, akkor a világ összes pénzét el fogjuk egymásra telefonálni az új pajtásaimmal, hiszen ők nem jöhetnek fel olyan könnyen, és nekem sem egyszerű átszaladni az utca túloldalára, hogy akkor most elmegyünk-e ebédelni vagy sem.

Egy szó, mint száz, átköltöztem a „new dormitoryba”, ami valóban nagyon új, annyira, hogy a második szint még épül, és net majd csak lesz valamikor. TV-ről és mosószobáról pedig még csak nem is volt szó! De megvan a fílingje, képzelhetitek. Új pajtásnőm Sylvia, egy igen kedves szőke kislány, aki angolul egyáltalán nem beszél, németül meg éppen csak. Cserébe fülig ér a szája, és a lengyel-magyar szótáramból kimásolt egy csomó mindent, hogy beszélgethessen velem, valamint ahogy megérkeztem, csokit hozott nekem és kávét főzött. Igazán kedves. :) Az előterünkből nyílik még egy szoba, ahol még két lány lakik, Alexandra és Natalia. Alexandrát „Olának” kell szólítani, amit igen nehezen sikerült megtanulnom, de fontos volt, mert ő beszél angolul és igazán jófej!

Tehát most már valóban kollégistává váltam. Jobb későn, mint soha! (?)

Szerencsére már a telefonom is működik, de ez szintén rám jellemző történet. Az aktuálisan használt telefonom mellett elhoztam a régi, kártya-független telefonomat is, amibe még szombaton vételeztem egy SIM kártyát. Hurrá, örülés, olcsó, praktikus. Na persze, de amikor megpróbáltam betenni, kéri a kódot. Természetesen a dobozon PIN kód sehol, minden lengyelül. Irány Agata lakása, SOS, tessék fordítani! Kód sehol, a telefonom pedig csak írja magyarul „Biztonsági kód:”. Agata meg is kérdezte, ez mit jelent angolul, PIN kód? Na, itt esett le a turpisság, hogy uszkve három éve sikerült beállítanom egy kódot a telefonhoz, pusztán unalmas perceimben, hogy ha más kártya kerül bele, be kelljen pötyögni. Rém praktikus, mert ha ellopják, úgyis feltörik, viszont a saját életed prímán meg tudod vele keseríteni. És a játék elindult! (A kód maximum 10 jegyű lehet, tehát a variációk száma közelít a végtelenhez…) Születési dátum, minden változatban, vezetékes telefonszám, adószám, PIN és PUK kódok, útlevél és bankszámla-szám, évfordulók és kódolt betűsorok, egyenesen és fordított sorrendben is, jó program! Eldöntöttem, hogy hétfőre virradóra megálmodom. Nem sikerült. De ma 20 zlotyért kikódolták. Jópofa dolog volt elmutogatni, hogy mit szeretnék, itt csupa vicc az élet. :)

Ma kaptunk tantárgylistát, minden rajta van, amit angolul tanítanak. A héten igyekszünk mindent látogatni a többiekkel, aztán két héten belül véglegesíthetjük, hogy mit szeretnénk és mit tudunk hallgatni. Ma két órára szerettünk volna elmenni, mindkettő elmaradt. Amúgy a suli nagyon hasonlít a BKF-hez, szinte minden szempontból: kicsi, privát, barátságos, költségtérítéses, némi (kezdeti) esetlegességgel, és éppen kellően nemzetközi (külföldi előadók stb.).

Holnap összesen négy szóba jöhető tárgyam lesz, de két idősávban. Azt hiszem, duplázom magam, hogy mindenhol ott lehessek. Merő móka!

Legközelebb írok a pajtásokról és az itt uralkodó bábeli zűrzavarról. Ja, és addig esetleg egy webkettes mágus bekommentelhetné, hogy lehet ide képet felrakni, mert látnotok kell a csapatot!

Hiányoztok ám! :)

J.