Szombat reggel volt egy hete, hogy itt vagyok, és mennyi minden történt azóta! Következzék a beszámoló, a hét második felére koncentrálva.

Hét közben ismerkedtünk az órákkal, tanárokkal, miegyéb, de csütörtökön igazán belecsaptunk a lecsóba. Felmentünk Agataék lakására Evrennel és Daviddal (3 perc innen), és úgy döntöttünk, spanyol estét csapunk. Utóbbi (David) tiszteletére vettünk egy üveg tequilát és némi citromot, valamint spanyol számokat hallgattunk. Mikor az üveg kiürült, a fiúk hoztak egy üveg vodkát. Mikor az is elfogyott, került még egy fél üveg fűszálas vodka - helyi specialitás. De ekkor már David megállíthatatlanul ropta a spanyol ritmusokra. Igen, a végén félmeztelenül. Elképesztő vicces volt. Komolyabb mennyiségű fénykép- és videóalapanyag készült...

Én egészen jól bírtam, a tiszta szesz nem butít! Persze azért egy rám jellemző hibát sikerült ejtenem: az aznap vásárolt teljesen új tölthető elemeimből egyet elhagytam, és mindössze szombat este, egy következő üveg tequila mellett került meg. No, ezért nem hordom magammal a Lacitól kölcsönkapott bicskát. Féltem, de még jó, hogy van. :)

Szóval a csütörtöki spanyol partit pénteken török est követte: almás dohányos vízipipa (nargile) és török tea. Egyszerűen szuper jó! Nagyon jót beszélgettünk, és szokás szerint könnyezésig röhögtük magunkat, az este folyamán nem egyszer.

Szombat délután találtunk egy kellemes helyet a városban Agata vezetésével. A hely stílusa valahol a Ponyvaregény és a Könyvtárklub közé esik félúton... Hazafelé vételeztünk még egy üveg tequilát, ahogy már említettem, de már David nélkül, mert ő még pénteken megtalálta a városban tanuló spanyol hordát, vannak vagy harmincan a másik egyetemen. Kíváncsi vagyok, hogy mikor talál vissza hozzánk, mert úgy tűnik, hogy bulizásban (és nyilvánvalóan kiejtésben!) jobban megérti magat az övéivel. Vagy mi fogunk csatlakozni hozzájuk egyszer? :) Szóval tequliás török meccsnézés ment, és kimondottan örömmel teli, ők 2:1-re nyertek, a spanyolok és a lengyelek is taroltak, nem beszélve a mi 2:0-ánkról. Szóval minden náció nevében ünnepeltünk. Most nagyon éreztem, hogy milyen jó lenne otthon lenni, Laciék 9-en voltak kint élőben nézni a meccset. Jó, csak pont a gólokat nem látták, de akkor is milyen feeling lehet... Aki ott volt, igaz-e? :) Aznap mifelénk Ozan itta magát csicsikálásig.

Vasárnapra pedig komoly felnőttek módjára erasmusos nemzetközi hallgatócsoporthoz méltó programot találtunk, és állatkertbe mentünk. Még előző nap megbeszéltük, hogy 11-kor találkozunk, én 10-kor felkeltem, elkészültem kényelmesen, megreggeliztem, és 3/4 11-kor benéztem a fiúkhoz. Hát nem mind aludt?! Felhívtam Agataékat, akik szintén!!! Milyen tempó ez? Nem mindtha én a pontosság mintaképe lennék, de akkor is... Szóval 12-re tolódott a meeting, de végül csak elvergődtünk az állatkertig. Persze kisebb, mint a pesti, de azért egész jópofa, és sokat dobott rajta a cirka 20 fokos időjárás is. Ja, és igen szórakoztatóvá tette, hogy a török fiúk életükben először jártak állatkertben. (Ozan volt a hiányzó láncszem egyedül, más programot intézett magának.) A zsiráfok és mongúzok után átballagtunk a szomszédos Lunaparkba, vagyis vidámparkba. Na, ez aztán jó hangulatos lepukkat vurstli. Két dologra ültünk fel, de komolyan halálfélelmem volt. Az egyik körbe-körbe ment, de vízszintes kilengésig, majd ugyanezt hátra, a másik pedig egy hullámvasút féle, egyetlen öv vagy csat nélkül. Bírom a stresszt, de a legjobb tényleg kijönni volt...

Most elteszem magam, van mit kipihenni. Legközelebb fotókkal, és a már beígért nyelvi problémákkal jelentkezem!

Aki szeretne képeslapot kapni, küldje el a címét (SMS, komment, e-mail, füstjel, miegyéb)! :)

Jelentkezem hamar!

J.