Már több, mint három hete itt vagyok Amerikában, így épp itt az ideje, hogy némi hírt adjak magamról. Amint látjátok, a blog némi ráncfelvarráson esett át, remélem, hogy szerintetek is felhasználóbarátabb lett (ezúton is köszönöm az ügyeskezű házi informatikusomnak! ;), a tartalomszolgáltatás pedig már csak rajtam áll. Viszont mivel végre kialakulni látszik a napirendünk, úgy látom, hogy rendszeresen tudok majd csípni időt egy-egy bejegyzésre, remélem, hogy érdekesnek találjátok majd!

Tehát egy tízfős csapatban dolgozom együtt 1 amerikai, 5 brit (2 angol, 2 skót, 1 ír) és 3 cseh lánnyal. Egy aprócska kivétellel igen aranyosak, de erről részletesen legközelebb... Az első hét maga volt a nyaralás, rendes beszoktatás zajlott: elsősegély oktatás, vezetés leckék, étterem, ismerkedés egymással és a környékkel.

A vezetés amúgy tiszta móka, egy 15 személyes kisbuszt kell időnként vezetni, de annyira amerikai minden kresz jelzés: egyszerűen ki van írva minden, pl. Speed limit, Left lane must turn left, és a kedvencem: Wrong way - az egyirányú utca behajtani tilos oldalán. Mondjuk általában ha azt el tudod olvasni, már rég rossz. Létezik egy klasszikus mondás, amivel én maximálisasn egyetértek, hogy aki olvasni tud, az főzni is, no itt kis túlzással megállja a helyét, hogy aki olvasni tud, az vezetni is.

A munkám nagyon érdekes, egyelőre könnyűnek mutatja magát, de persze minden nap hoz valami újat és váratlant, piszok nagy hasznát veszem a rendezvényszervező tapasztalatnak, hiszen bizonyos szempontból ez a pár hónap egy speciális, hosszú rendezvény. Programokat szervezünk és bonyolítunk egyhetes turnusokban: bowling, állatkert, éttermek, pl. Hard Rock Café, casino, vásárolgatás, utazás (pl. Ocean City, Cape May), koncertek a tengerparton, mozi, ilyesmi. Amúgy kényelmesen, fokozatosan telik meg a ház vendégekkel, az első héten öten, majd heten voltak, és még most is csak nyolcan vannak. Ha jól sejtem, mindannyian tudjátok, hogy enyhén szellemi sérült emberekkel dolgozom, ami persze "amerikaiul" lényegesen politikailag korrektebb: "people with mentally challenges or special needs". No igen, bőven van még hova fejlődnünk elfogadásban és esélyegyenlőségben. Nap mint nap találkozom az akadálymentesítés otthon teljesen elképzelhetetlen formáival, de erről majd külön írok, megér egy misét, elhihetitek.

Szóval üdvözlet innen, a nagy víz túloldaláról, és a következő bejegyzésig is ölellek titeket!

J.