Kedvesek, annyira szétszéledtetek a négynapos ünnep tiszteletére, hogy a statisztikáim a padlón vannak, de nem adom fel! Írok, hogy legyen mit olvasnotok, ha visszatértek a civilizációba... :)

A hétvégén Krakkóba megyünk, hamarosan indulunk, megyek is pakolni, csak előtte egy pár gondolat a nevekről. Ugyanis rendkívül mókásan alakultak a megszólítások az utóbbi időben, és véglegesedni látszanak.

A legnagyobb probléma (természetesen) a spanyolok kiejtésével van, akik magától értetődően új neveket kreáltak. Evrent még csak-csak kimondják, de az Ozannal már baj van, "Osszián" lett belőle, amire kicsit az is rásegít, hogy Ozan elkezdte felajánlani mindenkinek, hogy szólítsák csak Ozzynak. Altug, egészen pontosan Altuǧ teljesen reménytelen számukra, ezért őt nemes egyszerűséggel Alejandronak hívják.

Juan nevét könnyű kiejteni, David már nem ilyen egyszerű, ugyanis a hangsúly a második szótagon van, és Badajoz-ban, ahonnan David valósi, az utolsó betűt nem ejtik. Ugyan mondta, hogy angolosan hívhajtuk "Dévidnek", de igazat szólva nem nagyon hallgat rá. Hát marad a próbálkozás részünkről: "Davvíí".

Természetesen az én nevemmel kapcsolatban is akadnak problémák. A spanyoloknak könnyebb "dzs"-vel ejteni az elejét, de amikor koncentrálnak, megy a rendes Janka is. Ellenben kiderült, hogy a törököknél van egy női név, amit úgy írnak, hogy Yonca, kb. úgy ejtik, hogy "Jonka", és ráadásul jelentéssel is bír. Tehát a törökök a saját nyelvükön néha "négylevelű lóherének" szólítanak. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem nagyon kedves... :)

Képzeljétek, összehasonlítottuk az ábécéinket, és mindenkit kenterbe verünk a magunk negyven betűjével! Ez közel a duplája a török, a spanyol és a lengyel betűkészletnek, és szerintem ezért van az, hogy eddig minden nyelvi próbálkozásomat megdícsérték. Van miből válogatnunk, ha ki akarunk mondani valamit. :)

Amúgy eddig igen szélsőséges elképzelésekkel találkoztam, honnan is jöttem. A francia tanár két hétig hitte, hogy angol vagyok. ("anglaise" <=> "hongroise"???) :) David az első héten kétszer románozott le véletlenül. Mikor elmagyaráztam neki, hogy ez miért nem vicces, és miért áll rém távol a valóságtól, megértette, azóta nem hibázik. Mondjuk lehet, hogy erre az is rásegített, hogy megfenyegettem, ha hibázik egy harmadikat, megütöm... :) A minap pedig a konyhában üldögéltem, két lány esemest írt, és egyszer csak hozzám fordultak: mi Ukrajna hívószáma? Hát honnan a frászból kéne tudnom? Miért, nem oda valósi vagy? ... Hát, ilyen is van.

Most irány Krakkó, a beszámoló amint tud, érkezik!

További szép hétvégét, és remélem, hogy gondoltok rám egy picit! :)

J.