Az események felpörögtek, bocsánat a késői jelentkezésért, de van mentségem.

Vasárnap egy szolid biliárdozásra indulunk egy páran, de végül nem lett semmi a tervből, mivel a hely, amit célba vettünk lengyel pajtásainkkal, időközben hirtelen és váratlanul Go-go bárrá változott. Úgy gondoltuk, azt a programot máskorra hagyjuk, úgyhogy csak egy csöndes sörözés lett a nap vége.

Hétvégén viszont visszaértek Agatáék, egy röpke kéthetes otthoni vizit után, úgyhogy hétfőn meg is látogattuk őket. Mivel a kisasszony igen közel lakik a szlovák határhoz, ezért hoztak onnan némi szuvenírt: két üveg abszintot. (Az egyik "csak" 60 fokos, a másik rendes, zöld színű és 70 fokos. Lehet 40 fokos vodkához viszonítani.) Mi viszont átadtuk a Gdańskból hozott különleges vodka-likőrünket, szóval kellemesen sikerült az este. :) (Nyugi, nem ittunk meg mindent!)

A kedd esti/éjjeli fejlemény pedig egy kis havazás-ízelítő. David noha szokott síelni, még sosem látott hóesést, hát képzelhetitek. Na pláne, hogy a havazás kezdete ismét Agatánál ért minket. (Úgy emlékszem, hogy most már megittunk mindent.) Szóval mikor visszaértünk a koliba, olyanok voltunk mint a gyerekek, és ahogyan kell, meg is mosakodtam a friss hóban, még ha csak éppen hogy látszott is, csak hogy bebiztosítsam magam jövőre is! :)

Íme, David és Kasia, egy kedves barátné a koliból röptében, majd az én vörösorrú mosolyom.

A nagy fejlemény viszont most jön! Ezúton hivatalosan is bejelentem és közhírré tétetik, hogy jövő hétvégén hazamegyek. A hír az, hogy valószínűleg nem egyedül, szóval angolt, lengyelt, törököt és spanyolt gyakorolni vágyó, nyitott és érdeklődő játszópajtásokat keresek, akik az adott időpontban Budapesten tartózkodnak és szívesen segítenek az idegenvezetésben. 

Szóval úgy néz ki, hogy öten megyünk, ha Altug és Evren megkapja a vízumot (+ Agata, David). Ugyanis amikor idejöttek, csak Lengyelországra érvényes vízumuk lett, nem kaptak Schengen szerte működőt. Hát még kedden felhívtam a külügyi szakértőnket, Attilát (ezúton is köszi!), akinek hála észbekaptunk, és a váratlanul megüresedett szerdánkat Varsóban töltöttük. (Amikor a dolgok összevágnak: a T.Tanárnő, akivel óránk lett volna, gyengélkedik, előre szólt, hogy az órák elmaradnak, a konzulátus pedig szerdán 9 és 12 között fogad ügyfeleket.) Szóval mondhatjuk, hogy három napi alig alvás után félhalott alvajáróként eljutottunk a csodás fővárosba.

Újra beleszagolhattunk a szépséges óvárosi részbe, és szerencsére most olyan helyre is elkeveredtünk, ami nem a kirakati rész, és alapvetően kezdem megszeretni, de tényleg! Ráadásul hatékonyak is voltunk, noha a bürokrácia valami elképesztő! Az oké, hogy kellett írnom egy papírt, hogy a pajtások alhatnak nálam, és át kellett adniuk gyakorlatilag minden hivatalos iratukat: útlevél, biztosítás, igazolás az iskolától, a kollégiumból stb., de most jön a kedvenc részem:

És mivel fognak utazni?

Vonattal.

Nagyszerű, akkor kérjük szépen a jegyeket bemutatni.

Tehát az elvárás: még ha nem is biztos, hogy megkapják a vízumot, azért már legyen meg a jegyük, ami névre szóló, nem átruházható és igen nehezen visszaváltható. De persze semmi gond, haladék van, küldjük másnap (értsd ma) faxon.

De mint tudjuk, az élet igen gyakran megoldja magát. Varsóban igyekeztünk megvenni a jegyet, de adódott némi gikszer, a pénztároshölgy félreértett minket (noha Agata lengyelül beszélt vele) és amúgy is tetűlassú volt, a vonatunk meg jött vissza, hát csapot-papot és rosszul kitöltött jegyet hátrahagyva megléptünk, hogy majd elintézzük az itteni pályaudvaron. Közben jött az ötlet, hogy nézzünk repülőt és buszt is, mert a várakozásainkat felülmúlta az ár. (Az otthon megváltott jegyem kb. másfélszerese, nem mókás annyira...) Szóval este Agatáéknál kerestünk alternatívát, de persze nincs, szóval ma reggelre maradt a jegyvétel. Én kihúztam magam alóla, tudtam, ha nem alszom egy órával tovább, akkor tényleg túlhajtom magam, hát kényelmesen ébredezek, persze már csöng is a telefon: zseniális lehetőség, mehetünk Agata apukájának kocsijával, hívjam már fel a konzult, hogy aber hallo, oder was! Hát sikerült telefonálnom, ahol azt a tökéletes kérdést tettem fel, megfelel-e, ha az autó tulajdonosának engedélyét szlovákul nyújtjuk be. A válasz az volt, hogy lehet magyar, angol vagy lengyel, de a szlovákkal akadhat némi probléma. Na mondjuk ettől felébredtem. :)

Szóval papírok elfaxolva, várjuk a csodát. Ha minden jól megy, akkor csütörtökön érkezünk 5-en, autóval (Agatáéktól csak 400 km BP!) vagy vonattal. Ha semmi nem megy jól, szombaton megyek egyedül. Lehet drukkolni, és készülni a welcome-bulira! (Nyugi, Andikám, vicc volt!) :) Ricsi, te pedig készülhetsz a várva-várt sörökre!

Holnap az ici-pici-minitéeszünk újabb állomására látogat: megnézzük Wrocław csodásnak ígért városát, és ami a jó hír, a David-Evren-Janka féle hármasfogat létszáma legalább a duplájára ugrik! Velünk tart a szobatársném, Ola, ígérete szerint Juan, de ez még nem feltétlenül jelent 100 %-ot, valamint a francia-csoporttárs-korcsolyafan Mateusz, sőt, lehet, hogy a földszintről Dominika is csatlakozik. Hát bővülünk-bővülünk.

(Egy dolog Juanról: az utóbbi időben olyannyira hajlamos eltűnni, hogy ha valaki megkérdezi "Where is Juan?" az egzakt válasz "Who is Juan?" Kiapadhatatlan humorforrás!)

És akkor zárszóként a csomagomról egy gondolatsor. Még mindig nem érkezett meg, de már álmodtam vele. Mivel Jóanyám megígérte, hogy utánakérdez a postázóban, hogy mi a stájsz, azt sikerült álmodnom, hogy azt a választ kapta: a gazdasági válságra való tekintettel nem adták fel. :D Lehet, hogy nehezen hihető, de rendes, klasszikus rémálom volt! Amúgy sürgősséggel adták fel légi postán, maximum 5 napos kézbesítési határidővel, szóval valószínűleg most világ körüli úton van. Édesanyámban csak az a kérdés merült fel, hogy melyik ország téveszthető össze "Polanddal", ugyanis magyarul nem írta rá a címzést.

Az esetleg felmerülő tippeket a kommentekbe várom sok szeretettel.

J.