Kicsit lelassultam a blogírással, de persze megint van mentségem – vagy kifogásom? Mindegy, a lényeg, hogy most böcsülettel megígérem, nagyobb sebességre kapcsolok!

Tartalmas 10 napot töltöttem itthon, rengeteg minden belefért! Először is volt egy mini osztálytalálkozó-szerű kiskarácsonyunk, ahol ismét sikerült elérni, hogy ránkzárják a Káplárt. Láttam a Solness építőmestert a Radnótiban, ajánlom sok szeretettel – az első felvonást. :) Aztán három hónap után végre tudtam találkozni a családom kicsit távolabb élő részével is, és jó volt, mint mindig. Nem hülyeség ez a karácsony, na. És titeket is nagyon jó volt látni végre, már akivel sikerült összefutnom Tomi szülinapján és Mártonnál, vagy utána a nagy pesti éjszakában. Akivel nem, azzal pedig folyt.köv. uszkve egy hónap múlva.

Képzeljétek, nem mellesleg ezalatt az idő alatt elkészült a szakdolgozatom is, amelyből az irodalomjegyzék kiegészítései mellett a köszönetnyilvánítás is kimaradt, hát ezt most ezúton szeretném megejteni.

Köszönöm a konzulensem rugalmasságát, Bird ihletadó szakdolgozatát, Andi szorgalmas segítségét a kutatási adatok rögzítésében és feldolgozásában, és végül, de nem utolsósorban édesanyám ügyes szemét, rengeteg jó ötletét és türelmét! :)

Hát így.

Amúgy az, hogy „kalandos” nem fejezi ki elég pontosan, hogyan született meg az iromány. Több elszállt mentés, szana-széjjel csúszott képek, lábjegyzetek és grafikonok sokadszori kiigazításakor ismét sikerült arra gondolnom: hülye word, hülye word, hülye word. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem kimondottan idegesít, ha egy gép azt feltételezi, hogy okosabb nálam. Behúzások, sorszámozás, hivatkozások reménytelen korrigálása, valódi sziszifuszi szélmalomharc. (Hurrá, de szép képzavar!)

Szóval macera volt dögivel, ezek után képzeljétek el a jelenetet: szakdolgozatkötő nyitva december 30-án 6-ig, 5-ig várnak, borítóelőrendelés elindítva, el kell indulnom otthonról leges-legkésőbb négykor. OK, legyen fél 5, taxi. És a kétoldalas összefoglalót még csak akkor sikerült elkezdenem fordítani angolra, mert úgy is muszáj leadni! Éreztem ám, hogy nem jó ez így. Életem legbutább fordítását raktam össze uszkve 15 perc alatt, segáz, nem ezen fog múlni. 5:20-ra oda is értem, tehát elkezdődhetett a lidércnyomás. Úgy indítottam, hogy akkor a 77. oldal magasságában még egy dőltbetűt ki kéne javítani, képzelhetitek. :) Mindegy, kijött az első példány, nézzem át, hogy jó-e. Többé-kevésbé, csak a végén egy pár excel tábla helyett fekete négyzetet vetett ki magából a nyomtató. Nem baj, megoldjuk! 10 perces játék, a sokadik nyomtató fel tudta fogni, mi a cél. Jó így? Jó. Köthető? Köthető. Huhh. A másik példány is kibújt, nézegetem, nézegetem. Mi az, hogy „Kiegészíto gazdálkodás szak”? Hol az Ő betűm? Nézi a gyerek, majd jön a válasz: az exceles átállítás miatt elrepült az összes hosszú-dupla ékezet. No, akkor kötés stop, kezdjük elölről. Na, ekkoriban lehetett 6 óra. Kijön az első hibátlan betűs és exceles példány, mire látom, hogy a belső fedlapon sikeresen 2008 maradt, mikor mindenhol máshol 2009. No, akkor még ebből is újat kérek. Hála a két srác végtelen türelmének, úgy fél7-re össze is raktunk két kötött plusz egy spirálozott példányt. És most jön a reklám helye: Ráday utca 39. Komolyan, csak ajánlani tudom! (És képzeld Andi, 2006 óta a színes oldal árát is lejjebb vitték, a felére!)

A kapkodásnak persze mindig megvan az ára: utólag láttam, hogy olyan elütési bakik maradtak az irományban, amiktől a falra mászom, és többször kijavítottam én is, jóanyám is, és mégse sikerült azt kinyomtatni. Hülye word.

Szóval a kötés után nincs más hátra, mint előre, rohanás a Nyugati főpostához. Még jó, hogy nincs súlyhatár a leveleknél: másfél kilóra jöttek ki a szakdolgozatok a CD melléklettel együtt. Lényeg a lényeg, állítólag egy nap alatt, tehát mára odaér. Jó hír.

Utána igyekeztem át az állomásra, gondoltam megveszem a mai vonatjegyemet. Nos, tudjatok róla: a nemzetközi jegypénztár este 7-kor zár, és jó állami céghez méltón ez azt jelenti, hogy 7 óra 2 perckor dupla lakattal van lezárva az ajtó. Ezen a ponton suhant át az agyamon, hogy miért nem lehet a pénztárosokat teljesítménybérben vagy járulékos rendszerben fizetni?

Amúgy, hogy egy kicsit szépítsek a helyzetükön, most elég uras az utam. Ja, kérem, merthogy most szerda reggel van (december 31.), és a vonatról írok: 6:33-kor indultam a Keletiből, egyedül ülök egy hatos kupéban, és lopom az áramot. Már csak net kéne… :) Azt viszont nem csodálom, ha pénzügyi problémákkal küszködik a vasút. Egyirányú diákjegyet kértem Kassáig: diákjegy nincs, de nagyobb kedvezményt adnak, és 2 hónapig érvényes a jegyem, ugyanis retúr, mert ez olcsóbb, mint az egyirányú. Kutya legyek, ha értem…

Amúgy éppen hajnalodik, kicsit ködös-szürke, de még így is olyan szép! Tegnap reggel fél 5 körül aludtam el, addig írtam a szakdolgozatot, ma reggel viszont akkor keltem. 7,5 óra két éjszaka alatt, szép is ez így szilveszter előtt. Erre mondja az édesanyám: csodás, hogy a fiatal szervezet mindent kibír. Hogyne, egy darabig, aztán mindent félretéve 12 órát fogok aludni. Punktum.

Én még csak most megyek a szilveszter elébe, de mire ezt olvassátok, már túl is leszünk rajta. Remélem, hogy jól fog telni / telt nektek, és gondoltok rám egy picit… :) Én fogok rátok, ez nem kérdés!

Legközelebb a szilveszteri élménybeszámolóval jelentkezem, remélem, hogy hamarosan.

Puszi és BÚÉK!

J.