Ma "teachers' day" van, aminek csak annyi a relevanciája, hogy nem volt tanítás, ezért különösebben nem is történt semmi érdemleges. Valójában igen mélabúsra sikeredett a nap, amit a novemberinek tűnő esős idő koronázott meg. A nap fénypontja az első itteni mosásom volt és talán a vacsora egy vietnámi étteremben. Egy szó mint száz, inkább vidámabb témákról írok, mondjuk a már említett nyelvi zűrzavarról.

Először is le kell szögeznem, hogy igen jól elboldogulok, magamat is meglepve azzal, hogy milyen könnyen váltottam fejben angolra. Azt hiszem, hogy még idefele a vonaton a szlovák lány kapcsolt át valamit, és azóta is tartom a szintet: nem a legirodalmibb módon, de bármit el tudok mondani, bárkinek. Egy jó példa: tegnap este egy üveg tequila után (gyakorlatilag két kör, mert vagy 10-en ittuk itt az egyik szobában, jó kollégistához méltón, bögréből...), és egy üveg vodka után már szűkebb körben Agatáéknál vallási dolgokról beszélgettünk. Nem mondom, hogy vitatkoztunk, de emelt tempón és hangerőn ment a kommunikáció, tudjátok, milyen vagyok, elképesztően élveztem. És ami érdekes: nem jutott eszembe az a szó, hogy megkeresztelni, de körbeírtam. Elmondták angolul, mire úgy már tudtam, csak magyarul nem jutott eszembe. És nem, ez nem az alkohol miatt történt, hanem máskor is előfordul: mindent értek, mindent elmondok, de tolmácsnak még nem mennék el. (Ja, és azon veszem észre magam, hogy angolul gondolkodom, például amikor képzeletben blogot fogalmazok nektek. Marhajó érzés.)

Altug és Agata valamivel jobbak nálam, bármikor ki tudnak segíteni, és elképesztő sebességgel beszélnek, kimondottan inspirálnak. A másik két török fiúval kábé egy szinten vagyunk, a spanyolok meg vért izzadnak. Szerencsére a humorérzék sok mindenen átsegít, és itt mindenki igen jól el van látva vele. Amikor David úgy kezd egy mondatot, hogy "forigzampöööl", akkor lehet tudni, hogy valami agymenés következik. Igazi logikai élmény kihúzni belőle mit akar, de a szándék megvan a mondásra, és ez jó. Sajnos Juan sokszor neki sem mer fogni, inkább marad a "dazntmeter", remélem, hogy majd átlökődik a holtponton. 

Ők egyébként egy igen érdekes stratégiát választottak: az anyanyelvüket szeretnék csajozási célokra felhasználni, és boldog-boldogtalannak jelentkeznek nyelvtanárnak. :) David máris bejön egy lengyel lánynak, aki tegnap egy csomó SMS-t írt neki angolul. Képzelhetitek, amikor nekem kellett fordítani angolról spanyol-angolra, mivel Davidnak nem jött át egyből az üzenet. Szerintem a lány nem így képzelte, amikor leírta (természetesen angolul), hogy "Remélem jól érzed magad, én ma itthon pihenek, de legközelebb elmehetnénk együtt valahová, és ne feledd, itt Lengyelországban szokás elalvás előtti SMS-t írni a barátainknak! ;)" Meglátjuk, hogy a lány tanul-e meg hamarabb spanyolul, vagy a fiúk angolul. Lennének tippjeim...

Közös kedvencünk a lengyel nyelv. Mivel nem kötelező tanulnunk, sőt, megkockáztatom, szervezett keretek között nem is tudnánk, ezért a minimálisra szorítkozunk: dzsindobri=jónapot, tak=igen, nazdaróvje=egészségedre, dobzse=jól van és davaj-davaj=gyerünk. Azt hiszem, nem hagytam ki semmit. Ja, én még megtanultam, hogy gyjesencs=tíz, mert ez a szobaszámom, de már minden recepciós hamarabb odaadja a kulcsot, minthogy meghallgatná a próbálkozásomat. Nem tudom, miért. A nyelv amúgy igen sokban emlékeztet a magyarra, szerintem mindenki megérti például, hogy aktor, teatr, deska, dyplom, medal és az egyik legfontosabb: kurva. Igen, így írják. nyilván nem tipikus magyar szavak, de a közös gyökér letagadhatatlan. Furcsa nyelv. Furcsa, hogy ez egy nyelv. :) De persze minden tiszteletem azoké, akik ezt bírják és művelik! Ahogyan Laci mondta, aki ezt megtanulja, az már biztosan egyből walesiül is tud. Lehet benne valami.

Mivel a törökök és a spanyolok is többen vannak, mint egy, érdekes helyzeteket tud szülni az élet. Természetesen beszélnek egymással az anyanyelvükön, de igen keveset, többnyire egy-egy szó erejéig. Becsülöm őket, mert egy percig sem érzem, hogy kiszorulnék bármiből. Vagy ha egy pillanatra úgy is tűnik, azonnal basztatom őket, és már fordítanak is. Tegnap este közlekedtünk az utcán, és úgy hozta az élet, hogy sikerült nyelvileg párosával sodródnia mindenkinek, de még két lengyelünk is volt. Na akkor besokaltam, hogy én kivel beszéljek, de a fiúk vették a lapot: azonnal megkérdezték, hogy hogyan fejezhetnék ki az egyetértésüket magyarul. Miután megtanulták, hogy igen-igen, biztattak, hogy beszéljek magyarul, és időnként, modatvégeken beszúrták, hogy igen-igen. Elképesztő vicces volt. Nekem. De marad a gyerek, ha játszik. :)

Amúgy teljesen hétköznapi kérdés, hogy "how do you say it in your language?", és megy a próbálkozás az ismétlésre. Elmondhatatlanul sok közös dolgot találunk, minden vonalon. Nem tudom, hogy ismeritek-e a török klasszikust: "Cebimde Çok Küçük Elma Var", kiejtve "dzsebimde csok kücsük elma va", hmmm nem tudom, hogy így is átjön-e, de kimondva egészen hasonlít: "zsebemben sok kicsi alma van". És ez végeláthatatlan kérdés-válasz, próbálgatás-folyamot eredményez.

Nyelvben és kulturálisan is a legtöbb hasonlóságot Agatával találjuk, de ez utóbbiről legközelebb írok még részletesen.

A képek nincsenek elfelejtve!

És Ti sem...

J.