Na, drágáim, láttam a szilveszteri képeiteket, és az a határozott benyomásom, hogy piszokjól mulattatok, örvendetes. Az kevésbé, hogy nem voltam veletek, de hát tudjuk hogyan viszonyul egy fenék két lóhoz. Sajnos.

Azért nem sajnáltatom magam, mert persze szuperjól sikerült a mi esténk is, csak odáig jutni volt kicsit kalandos. Megbeszéltem a lengyel pajtásokkal, hogy a legpraktikusabb, ha egy lengyel határ közeli szlovák faluig (városig?) megyek, oda könnyedén értem jönnek kocsival. Na most a könnyedénbe azért nem számolták bele, hogy még így is több, mint száz kilométer, na pláne ők már 30-án éccaka elhajoltak. Egy szó mint száz, nem tudtak felkelni, így várhattam rájuk egy órácskát egy nemlétező szlovák buszállomáson. Hurrá. Na, azért, hogy jobb kedvre derítsenek (amiért nagyon nem kellett törni magukat - amint megláttam a delegációt, fülig ért a szám: Agata, Altug, Evren, Mateusz) - beültünk egy szlovák étterembe ebédelni.

Jellemző momentum: egy nappal az euro hivatalos bevezetése előtt sikerült tökéletesen lesokkolnom a busz sofőrjét, aki Kassától vitt Svidnikig, hogy akkor én most az EU pénzével óhajtok fizetni. Némi vacila után visszaadott koronában. Legalább az étteremben igen változatosan tudtunk fizetni: én euróban, Altug koronával, Evren zlotyval, szép is a multikulti és internacionalizmus. E!

Szóval persze már besötétedett, mire megérkeztünk a kéglibe. A hegyek lábánál egy családi ház felső szintje volt a miénk, olyan jó téeszes hangulattal. A háziak lent laktak, de mitsem zavartuk egymást. Összesen 10-en voltunk Agata bátyjával, annak barátnőjével, annak nővérével és még egy baráti párral együtt.

A szilvesztert tökéletesen jellemzi, hogy a keceli pálinka még éjfélig elfogyott, külön kiemelendő, hogy a születésnapját január elsején ünneplő Evren pusztította leginkább. (Tudjátok, elvileg ő nem iszik...) A hatás bámulatos! Kettő körül már ment a mindenkori esküvők mélypontja: a kacsatánc. :) Őszintén szólva nem tudtam, hogy ez egy nemzetközileg ismert és elismert műremek. Kellemes csalódások mindig érhetik az embert!

Körülbelül hat körül már csak a kemény mag volt fent, be is dobtam, lassan el kellene kezdeni csicsikálni, gondolom holnap korán kelünk, rendrakás, takarítás, miegyéb. "Ja, neeem, Janka, nem mondtuk? Még elsején is itt alszunk!" Na, mondom, akkor annál inkább, hiszen holnap is nap lesz! :)

Lett is, de milyen! A háziak szánkózni vittek minket. Igen sajátos technikával. Az alábbi képen látható az indulás előtti állapot.

Tehát az elv: adott az autó, rákötve lánc, láncra kötve hét szánkó, huhúúú! Igen, balesetveszélyes, de nem nagyon. Én az első helyet kaparintottam meg, így kevéssé sodródtam ki, ám amikor az első versenyző leesett, a hirtelen fékezéstől megnyertem a teljes belémsodródó csapatot. Az akció mindössze egy kb. 8 cm átmérőjű lila foltot eredményezett a combomon, de az most úgyis divatszín. :) (Nyugi, Anya, már múlóban van, szinte nem is látszik! ;) 

Az alábbi kép mutatja, hogyan nézett ki a sok kis hóember a fogvacogtató mínuszokban. Felhívnám a figyelmeteket Evrenre, aki életében nem látott még ennyi havat. Mondtam neki, hogy szerintem most sem lát, már csak az alapján, amennyire be van bugyolálva... :)

Egyébként igen jó tempóban haladtunk, és legalább egy félórát vonszoltak minket a havas utakon, ím:

Miután visszatértünk a bázisra, következett a "báziscsúszás", tehát klasszik szánkózás szalmával tömött zsákokon. Természetesen ismét giga-taknyolásokkal. (Fotóápdét érkez, a legjobb képek más kamerájával készültek.)

Ezek után mondanom sem kell, senkit nem kellett elringatni este. (Pláne engem, aki ismét uszkve 3-4 órát aludtam.) De azért előtte még kellemesen iszogatunk egyet.

Másodikán mindent elpusztítottunk reggelire, ami maradt az elmúlt napokból. Így született meg a sajtos-sonkás omlett, majd elindultunk egy nagy víztározót meglátogatni. Állítólag szép időben gyönyörű. Nos, mi ilyennek láttuk:

Ami a valóságban állítólag ilyen:

Amúgy édes bazársor épült erre a látványosságra, így volt módom végre megkóstolni a forralt sört. Fiúk, ha ittatok retteneteset... Ez az. Temészetesen készült kép, hogy bizonyítsam a hihetetlent, de mivel sima teának tűnik, nem érzem a bizonyító erejét.

Este visszaértünk Krosnóba Agatáékhoz, majd átlátogattunk egy szomszéd városba, ott lakik Mateusz, aki spéci lengyel vacsit készített nekünk. Másnap reggel kizúztunk a helyi piacra, amit szlengben egy páran "szlovák piacnak" hívnak, tudjátok, olyan klasszikus "lengyel piac" féle... Volt röhögés, amikor ezt megosztottam velük. :) Ellenben gyönyörű lila bőrkesztyűre tettem szert egen olcsón.

Evrennel még aznap visszajöttünk Łódźba, hogy legyen legalább egy darab vasárnapunk visszarázódni az itteni életbe. A rázódás pedig azóta is tart. Vasárnap Agatáék is visszaértek, tegnap este pedig a spanyol fiúk is. Oda a nyugodalmas élet - szerencsére! (?) :) A suli hétfőn elkezdődött, én pedig párhuzamosan tanulok az álomvizsgára is. Minden napra 5 tétel a kitűzött célom, a végén ismétlés. Eddig tudtam tartani, drukkoljatok, hogy menjen tovább.

Holnapra pedig az international office-béli koordinátorainkkal közös szánkózást tervezünk, reméljük, hogy addig a hó és a napsütés is megmarad, a beszámolóval majd érkezem, amint tudok. Most irány vissza tanulni! :)

Boldog, szép és sikeres 2009-et kívánok Nektek!

Gondolok rátok, gondoljatok rám ti is...

J.