Hazaértem.
Az utolsó napok fénysebességgel szaladtak el, mindenből volt utolsó és utolsó utáni. Utolsó mulatás Agatáéknál kedden, majd utolsó utáni csütörtökön. Utolsó bevásárlókör a Galeriában és a Manufakturában szerdán, majd utolsó utáni csütörtökön. Utolsó közös ebéd a koordinátorokkal, szerdán majd utolsó utáni nélkülük stb, stb, stb.
Ideiglenesen Toruńban majd Poznańban tartózkodó kollégánktól kaptuk a hírt, hogy még mindig rengeteg felfedezésre váró gyöngyszem van Lengyelországban. Az időjárás pedig igen változékony. :)
A hétvége szokás szerint ismét csütörtökön kezdődött. Annak ellenére, hogy a hétvégi utat már tervezgettük, még elnéztünk egy Erasmus partyba Daviddal, Juannal és Mateusz-sal, no és persze még futottunk össze ismerősökkel. Amúgy egy ilyen cucc rendkívül mókás, mert többnyire nem történik semmi, amíg meg nem érkezik a "spanyol társaság", akik valóban nem keverednek senkivel, viszont a lengyel csajok nyálcsorgatva körülzsongják őket. A megjelenés a szokásos: sötét bőr, fekete haj, barna szem, 160 cm-es átlagmagasság. Meg is lepődtem, hogy az egyik srác közel 190 lehetett, de David rögtön megnyugtatott: ő kubai, nem spanyol.
Kedvesek, megvagyok ám! :)
Tudom, már-már hihetetlenül hangzik, de a félév végének közeledtével tanulok igen sokat, és persze emellett szocializálódom is, szóval a napok sokkal gyorsabban szaladnak mint eddig bármikor. Most viszont úgy tűnik, hogy felkerekedünk meglátogatni Kopernikusz szülőhazáját, Toruń (ń=ny) szépséges városát, hogy feltankoljunk a világ leges-legfinomabb mézeskalácsából, majd holnap átzúzunk Poznańba.
Részletes beszámoló érkez, amint tud!
Napsütéses szép hétvégét nektek és pussz. :)
J.
Végül a beígért pénteki havas program lefújódott, a rektor benntartotta a koordinátorainkat a suliban, nem kaptak kimenőt. Így csak az ígéret maradt: jövő héten bepótoljuk. Na persze, csak a hó olvad közben.
Éppen ezért, még tegnap igyekeztünk elébemenni a totális olvadásnak, így felkerekedtünk hóembert építeni. Eredetileg úgy volt, hogy mindannyian megyünk, aztán Ozan közölte, majd később jön. Később = soha, ebben az esetben. (Az utóbbi napokban nem mer a szemem elé kerülni. Kétszer jöttem rá, hogy hazudott nekem, apróságok, de nem szeretem az ilyet. Nem mondtam neki semmit, de érzi, hogy rossz fát tett a tűzre, és most olyan mint egy gyerek: kerül. Remélem, hogy túl leszünk ezen hamar.) Aztán Altug és Agata is lemondta, nos van a házuk táján némi probléma, de persze ez hosszú téma lenne, nem untatlak titeket.
Na, drágáim, láttam a szilveszteri képeiteket, és az a határozott benyomásom, hogy piszokjól mulattatok, örvendetes. Az kevésbé, hogy nem voltam veletek, de hát tudjuk hogyan viszonyul egy fenék két lóhoz. Sajnos.
Azért nem sajnáltatom magam, mert persze szuperjól sikerült a mi esténk is, csak odáig jutni volt kicsit kalandos. Megbeszéltem a lengyel pajtásokkal, hogy a legpraktikusabb, ha egy lengyel határ közeli szlovák faluig (városig?) megyek, oda könnyedén értem jönnek kocsival. Na most a könnyedénbe azért nem számolták bele, hogy még így is több, mint száz kilométer, na pláne ők már 30-án éccaka elhajoltak. Egy szó mint száz, nem tudtak felkelni, így várhattam rájuk egy órácskát egy nemlétező szlovák buszállomáson. Hurrá. Na, azért, hogy jobb kedvre derítsenek (amiért nagyon nem kellett törni magukat - amint megláttam a delegációt, fülig ért a szám: Agata, Altug, Evren, Mateusz) - beültünk egy szlovák étterembe ebédelni.
Drágáim, mindenekelőtt nagyon boldog és sikeres új évet kívánok nektek :)
Kedvesek!
Ezúton kívánok Nektek nagyon békés és boldog, bejgli-illatú karácsonyt - magamhoz híven - az alábbi reklámfilmmel. 300.000 db gyertya, 20 animátor, egy nagyon kellemes zene és semennyi 3D trükk. Bámulatos!
Fogadjátok szeretettel! :)
J.
Ha, és amennyiben nem számítjuk, amikor Horvátországban lerobbant a kocsink. Ja, és a bunkó magyar utastársainkat a bulgáriai buszon. És a... Na hagyjuk. :)
Szóval hazaértem. De hogy?!
Mivel Agata, Altug és Evren már tegnap reggel "átszáguldottak" Krosnoba (kb. 9 óra buszon...), ezért David segítségét kértem a csomagom pályaudvarig vonszolásához.
Drágáim, hír van!
Ha a MÁV is úgy akarja, péntek reggel fél kilenc magasságában becsorgok a Keletibe.
Ha nem akarja a MÁV, akkor csak valameddig gurulok az országban, ahol aztán pityeregve várom majd a felmentősereget - kis családom és a piros kiskocsi formájában. Avagy nem reggel fél kilenckor érkezem, hanem egyszer csak. Édesanyám tanácsára többnapi hidegélelemmel és némi olvasnivalóval készülök az útra, remélem, hogy mókás lesz. Megint hálókocsival megyek, úgyhogy legalább csicsikálni lesz módom. És talán egy újabb szlovák barátnéra is szert teszek... :)
Képzeljétek, mielőtt teljesen átmennék utazós blogba, el kell újságolnom, hogy ezen a hétvégén nem mentünk sehová! Persze tervben volt Toruń vagy Poznań meglátogatása, de legyőzte a csapatot a fáradtság, a passzivitás és a költségvetési korlátok. (És tudom, hogy rémesen hangzik, de nekem például tanulnom kell. Viszont egész magas hatékonysági szinten dolgozom: két nap alatt két esszé elkészült otthonra.)
